Nyomtatás

Egyre ismertebbek, népszerűbbek a bükkaljai borokEgyre ismertebbek, népszerűbbek a bükkaljai borokBogács a Bükki borvidék egyik legkarakteresebb települése, a Bükkaljai Borút Egyesület tagja. Borait az egriekhez lehetne hasonlítani, de valamivel magasabb a savtartalmuk. Bogácson három pincesor is található. Akiket nemcsak az utánozhatatlan hangulat vonz, de egy kellemes borozás is, azoknak a település északi részén fekvő két pincesort, a Cserépi útit és a Hintóvölgyit érdemes felkeresniük.

Ez a két, egymás mellett fekvő pincesor őrzi évszázados képét és a Bükki borvidék sok évszázados hagyományait. A gazdák saját maguk termelte szőlőből érlelik itt a könnyű fehér és fűszeres vörös borokat, amit szívesen megosztanak vendégeikkel. Általában a kis pincékben oxidatív módon készítik a bort, de a fehér fajtáknál már a nagyobb pincészetek reduktív borokat, rose és barrique borokat is készítenek.

A Cserépi úti pincéknek nem csak rendezvények idején vannak látogatóiA Cserépi úti pincéknek nem csak rendezvények idején vannak látogatóiA magántulajdonban lévő, működő pincéknek nincs nyitva tartásuk, ám még télen is találunk olyat, aminek tárva a kapuja. Az igazi élet azonban tavasztól őszig zajlik, ekkor az ide települt vendéglátók is várják zamatos borokkal és finom falatokkal a vendégeket.

Ha a gasztronómiai élmények mellé mást is szeretnénk, akkor érdemes belenézni a rendezvénynaptárba, hiszen számos programot tartanak itt. Ilyen a Bükkaljai Borfesztivál, a Szüreti mulatság, a Summás ételek bemutatója, a Tárcsás Ételek Fesztiválja vagy épp a Márton-napi Vigasságok.

 

 

 


A Bükki borvidékről

A Cserépi úti pincesorA Cserépi úti pincesorA borvidékhez 24 település tartozik. Talaja leginkább riolittufán kialakult lösz. A terület napfényben gazdag, de csapadékban szegény és az országos átlagnál hűvösebb, így elsősorban a fehérborok termelésének kedvez. Az itt készült borok általában könnyedek, elegáns savúak, vékonyak, gyümölcsösek. Általában a kis pincékben oxidatív módon készítik a bort, de a fehér fajtáknál már a nagyobb pincészetek reduktív borokat, rose és barrique borokat is készítenek.

Jellemző szőlőfajták
fehérszőlők: Olaszrizling, Chardonnay, Cserszegi fűszeres, Leányka, Müller-Thurgau, Tramini, Ottonel muskotály
kékszőlők: Kékfrankos, Cabernet sauvignon, Cabernet franc, Merlot, Zweigelt, Pinot noir

Borút
2002-ben tibolddaróci székhellyel megalakult a Bükkaljai Borút Egyesület, amelynek tagjai, szolgáltatásaikkal és tevékenységükkel azt a célt kívánják elérni, hogy a Bükki borvidék felzárkózzon más élen járó borvidékekhez.

 


Kis történelem

b_400_350_16777215_00_images_cikkek_a-mi-bogacsunk_furmint.jpgA vadszőlő a Magyar Középhegység őshonos növénye volt, termését a jégkor végétől az ősember is ismerte. A szőlőművelés kezdeteiről viszont keveset tudunk. Egy 1313-ban megjelent oklevél említi először a szőlőt és sejteti, hogy termesztése a helyi mezőgazdaság fontos ága.

A XVIII. században a fő fajták közé a Gohér, Furmint, Hárslevelű, Bátai, Demjén és Fejérszőlő tartozott. Tibolddaróc a XIX. és a XX. században híres pezsgőalapbort termelő vidéknek számított. Erre Olaszrizlinget és Furmintot használtak.

Bükkalja a múlt században is még a Miskolci borvidék része volt, 1970 óta lett önálló. A borvidék fontosabb településein – Bogácson, Cserépfaluban és Tibolddarócon –az utóbbi években nagyarányú pinceépítések kezdődtek. Az építkezésekkel úgy bővítik és korszerűsítik a pincéket, hogy megfeleljenek a hatósági előírásoknak és a növekvő turizmus igényeinek is.

 


Szent Márton Borlovagrend

b_400_350_16777215_00_images_cikkek_a-mi-bogacsunk_szent-marton-borlovagok.jpgA borrendet 1996-ban alapították. Az elnevezés a bogácsi templom védőszentjére utal, akinek névnapján, november 11-én tartják a búcsút, és ekkor kóstolják és áldják meg az új bort. A borlovagrend tagjai bíbor egyenruhát viselnek. Az országban több helyen, de Ausztriában, Németországban is terjesztették a tájegység jó hírnevét, bővítették a nemzetközi kapcsolatokat.

A borrend tagjainak feladata a termőtáj szépségének és értékeinek széleskörű propagálása, a szőlőműveléssel és borászattal kapcsolatos hagyományok megőrzése, ápolása, továbbfejlesztése. A kulturált borfogyasztás, az úgynevezett pinceprogramok hagyományának megteremtése vidám programokon keresztül, a nemzetközi kapcsolatok ápolása, bővítése.

Zászlósbor a Bogácsi Olaszrizling. A bükkaljai, a bogácsi szőlőtermelők szerint ez a nedű a magyar borok fejedelme. Ez a bor rábeszél az élet szeretetére. E nedűből árad minden bölcsesség, amit magyar ember a hazai borból tanulhat: szeretni kell az életet. Az olaszrizlingnek nem csupán semmi máshoz nem hasonlítható íze, illata és magas szesztartalma van, hanem mindenekfölött szelleme is. Ebben a borban együtt él Kelet bölcsessége, Ázsia nyugalma, valamint Nyugat műveltsége és kíváncsisága. Ez a legszerencsésebb keverék borban és emberben egyaránt.

Az eskü szövege:
„Én, ........ a bogácsi Szent Márton Borlovagrend jelenlévő tagjai, s a borbarátok népes tábora előtt ünnepélyesen esküszöm, hogy meggyőződéssel és teljes elszántsággal terjesztem az országban és a világban a szívet és lelket gyógyító, a szellemet szárnyaltató bükkaljai borok, legfőképpen a Bogácsi Olaszrizling hírét.
A bogácsi Szent Márton Borlovagrend tagjaként ígérem, hogy cselekedeteimmel méltó tagja leszek e jeles testületnek. Arra szégyent nem hozok, ellenkezőleg, jó hírét én is tovább növelem. Soha nem feledem, hogy legfőbb tisztelet a szőlőt művelő, görbe hátú embernek jár, s bárhová kerülök a világban, ha borospohár kerül a kezembe, a nemes nedűt mindig a szőlőművelő egészségére ürítem."

 


Életmentő bogácsi bor legendája

Nemcsak a mai bükkaljaiakat nyűgözi le az olaszrizling színe és íze, így volt ez több száz évvel ezelőtt is: dombjaikat csíkozta szőlője, szomjukat oltotta, ünnepeiket fényezte bora. Sőt, a török időkben még életet is mentett! Igaz, ahhoz kellett egy bogácsi ifjú leleményessége is...

A legenda szerint ugyanis az Eger ellen vonuló török seregből egy jókora csapat „benézett" Bogácsra. A jószágot elrabolták, de szerencsére a falubeliek az Egerbe, harcba indulni akaró ifjakat búcsúztatva épp a Jács-völgyben mulatoztak, így mikor meghallották a hírt, volt egy kis idejük husángot faragni és tervet szőni. A Kőkötőre felcsalt törököket kőzáporral megfutamították – de tudták, hogy legfeljebb egy napra.

A falu legdaliásabb ifja, Barna vitéz másnapra ki is talált valamit: az asszonyok, gyerekek és öregek bújjanak el a pincékben. Ám ez így a töröknek is eszébe jutott volna, ezért azt is kigondolta, hogy lehet azokat láthatatlanná tenni: a férfiak leomlasztják mindegyik pince elejét, azután pedig egy erdei, titkos bejáraton át ők is leereszkednek. Nem mindenkinek tetszett az ötlet, de jobb nem volt, ezért így történt.

Nem is talált rájuk a török! Viszont el sem vonultak, hanem letáboroztak az erdőben. Két hét telt el így. A pincékben összezsúfolódott bogácsiak levegőt ugyan kaptak a szellőzőkön át, ám az élelmük és a vizük vészesen fogyott. Barna vitéz erre úgy rendelkezett: a felnőttek azután bort isznak, vizet csak a gyerekek kaphatnak – de ők is csak olaszrizlinggel vegyítve. Ha nem is bőségben, de betegség nélkül még két hetet vészeltek így át. Akkor pedig, a törököt naponta kémlelő Barna vitéz azt látta, hogy újabb kis lovas csapat érkezett – de nem telepedtek le a többiekhez, hanem még az ott heverő 500 török katonát is magukkal vitték! Mint utóbb kiderült, akkor tűnt fel hiányuk Egerben, és sürgősen az ostromhoz rendelték őket.

Így a bogácsiak megmenekültek. Előjöhettek a pincékből, Szent Márton napján megülhették Barna vitéz, és szépséges szerelme, Borbála lakodalmát, és tovább nevelhették szeretett szőlőjüket, zamatos bort érlelve belőle pincéikben.

(Hajdu Imre közlése alapján)